Egy ünnepi színjáték - …’56-’16...

Az 1956-os események 60. évfordulójára készült összművészeti produkció a forradalmi időszak hangulatát idézi meg.  Azokat az összetett érzéseket közvetíti, melyek nem redukálódnak a puszta forradalmi hevületre: a mindennapok szorongása, a személyes félelmek és remények ugyanúgy a forradalom légköréhez tartoznak, mint a filmhíradókból ismert felemelő heroizmus és a bukás tragikuma. A túlélés mechanizmusait kutatva, a személyes és a társadalmi felelősség és szabadság viszonylagosságára kérdez rá.

Rendező: Gergye Krisztián

Közreműködnek: Vizin Viktória, Zombola Péter, Bánfalvi Eszter, Bányai Kelemen Barna, Barabás Anita, Rétfalvi Tamás, Téri Gáspár, Vojnich Erzsébet

 Az előadásban nemcsak Magyarország, hanem – a hasonlóságokra összpontosítva – a tágabb régió kommunistaellenes forradalmai, felkelései is fókuszba kerülnek. A 60 éves távlatból történő visszaemlékezésnek szembe kell néznie azzal a kihívással, hogy az ‘56-os eseményeket alakító, elszenvedő és emlékezetében elevenen őrző generációt egy újabb váltja/váltotta fel, melynek a múlthoz való viszonya egészen más minőségű, s a vele való szembenézéshez is egészen más eszközöket mozgósít.

 Az alkotók a már nem aktuálpolitikai, de még nem is az emlékezet homályába vesző történelmi eseményekkel való jelen idejű párbeszéd lehetőségeit próbálják feltárni olyan művészek és alkotók közreműködésével, akiknek már a kommunizmus is „történelem”.

Az előadás magját Gergye Krisztián, rendező, koreográfus, Zombola Péter zeneszerző, Pályi András, író, és Vojnich Erzsèbet, festőművész, valamint további kiválasztott művészek koprodukciója, művészeti dialógusa adja.

Gergye Krisztián már számos prózai és táncos mű kontextusában foglalkozott az 1956-os forradalommal, és a kommunista diktatúràval. A szóban forgó előadás így válhat egy olyan rendhagyó összművészeti produkcióvá, amiben számos zenei és irodalmi referencia-pontot állítunk. Ezen àllítàsok tükrèben feltehetjük azon jelen idejű kérdéseinket, amelyek valós párbeszédre késztethetik előadásunk nézőit és alkotóit egyaránt.

Az 1956-os eseményekhez, a szovjet megszálláshoz, a diktatúra és a kommunizmus természetéhez szervesen kapcsolódó szövegrészletek montázsszerű szövegfolyamára Zombola egy kortárs klasszikus zenei művet hoz létre. A vonósnégyesre írt etűdök gerincét adja többek között Beethoven Egmont-nyitányának parafrázisa, valamint Heiner Müller Hamletgépének kortárs operába átírása.

Referencia pontjaink egyike, Nádas Péter: Ünnepi színjátékai, melyek úgy beszélnek a színház és a néző, a színpad és a valóság, a színház és a történelem, a színház és a nemzeti ünnep kapcsolatáról, hogy a lehető legpontosabban leképezik a belső, szemèlyes vívódások mellett a hatalom és az ember, a múlt és a jelen viszonyát. Aki ezekbe a művekbe belemerül, nem maradhat érintetlenül. Heiner Müller: Hamletgépének 4. Felvonását, a Pest(is) Budán-t operaként került az előadásba, egyfajta színház a színházban epizód keretében. Müller szövege Hamletet, Hamletként pedig önmagát helyezi az október 23-ai események frontvonalába. Elbeszélői helyzete egyszerre támadó és védekező, forradalmi és ellenforradalmi. Hamleti helyzetét épp az biztosítja, hogy mindkét oldal nézőpontjába beleáll, azok összes ódiumát magára vállalva.

Gergye Krisztián, a darab rendezője egy élő installációként valósította meg az előadást, amely aktív szerepet szánt a nézőknek, ezzel is felhívva a figyelmet az ’56-os események személyességére és az egyén szerepére az akkori és a mai társadalomban. Az előadás szereplői az interaktív térinstalláció, opera, koncert, színház, képzőművészet és performansz műfaji peremvidékein táncolva igyekeznek áthágni a műfajok között feltételezett vasfüggöny határait.

 

A szereplőket tekintve kvartettek jelennek meg: négy táncos, vonósnégyes, négy színész, négy énekes folyamatos jelenlétéből rendezve az eseményt. A kvartettek és a trikolór hármasságának kontrasztját adja, hogy a négyes egységek harmóniájából egy elemet, egy szereplőt mindig oda nem illőnek titulálunk - időleges eltávolításának felszabadítóeufóriáját örökös visszatérése keseríti meg, ami által a „kvartett harmóniájának” visszatérte egy olyan frusztrációt eredményez, amiben talán tetten érhető az ‘56-os forradalom tragédiája.

Bemutató: 2016. október 18. | Várkert Bazár (a Cafe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál keretén belül)

Vendégszereplés: 2016. november 4. | Movement and Art Center (New York, Manhattan, a New York-i Magyar Intézettel Együttműködve)

Előző
Következő